Horányi Özséb (szerk.): Kommunikáció ​I. – A kommunikatív jelenség

A kommunikáció latin jövevényszó. Mindeddig nem sikerült megtalálni megfelelőjét a magyar nyelvben, hiszen a latin kifejezésben a közösség, a tudás, valamint a felelősségvállalás egyaránt benne van, és nincs benne, csak odaképzeljük a közvetítést, a cserét és hasonlókat. A kommunikáció jelenségszféráját manapság szinte parttalannak látjuk: csakugyan, mi nem kommunikáció? - kérdezhetné bármelyikünk. És elég nehéz megadni a választ rá úgy, hogy a baráti beszélgetéstől a tévéközvetítésig, a méhek táncától a kabáthajtókára tűzött jelvényig minden jelenség megtalálja a maga helyét e kavalkádban. Ebben a válaszkeresésben igyekszik e válogatás segítséget adni.



A kétkötetnyi tanulmánygyűjtemény első megjelenése után majdnem huszonöt évvel kerül újra az olvasók elé. Az eredeti könyv alig változott: elmaradt egy-két írás, ami felett elszállt az idő, és néhány olyan szöveg került a helyükre, amelyek talán jobban érzékeltetik a jelenlegi helyzetet. A szöveggyűjtemény ugyanis az elmúlt években alapvetően kiállta a próbát számtalan középfokú és felsőfokú oktatási intézményben. Most főként egyetemi és főiskolai hallgatóknak ajánljuk, no meg tanáraiknak, továbbá mindazoknak, akiket a kommunikáció jelenségének nemcsak a felszíne érdekel, hanem a mélyáramokra vagy éppen a magyarázatokra is kíváncsiak.